~3."...azt hiszem szerelmes vagyok!"~

Amit eltervezek az általában úgy is van, most sem volt ez másképp. Remek hangulatban telt el a délután, a fiúkból csak úgy áradt a hülyeség. A hírek igazak miszerint a hírnév ellenére egyáltalán nem szálltak el maguktól. Bohokásak, és fiatalok, ennyi a "probléma" velük csak, de imádni való természetük van. Nem kezeltek úgy mint aki élni is alig képes, amit kifejezetten  díjjaztam. Rengeteg mindenről meséltek ami az elmúlt 2 éveben történt velük. Bár Liam mikor néha napján haza tudott szabadulni akkor mondott egy két dolgot, de egy-két nap alatt nem lehet végig rágni hónapok történéseit. A kommunikálás, na igen azzal voltak problémáink, de meg oldottuk. Ők beszéltek én írtam. A végefelé kezdett zsibbadni a kezem a sok írástól de nem érdekelt. Nagyon megkedveltem a srácokat, nem hiszem hogy bármi probléma adódna az itt létem alatt.

-"Fontos kérdésem van! Ki mennyi időre veszi igénybe a fürdőt ha egyszer beszabadul?"- tudakoltam egy számomra igencsak fontos információt. Kicsit interjú szaga volt a dolognak, de láthatóan nem zavarta őket a faggatózásom. Nagy nevetés majd öt rossz poker arc. Végül minden szampár Zayn-re szegeződött, aki védekezés képpen felemelte kezét, és tovább nevetett.

-Ne nézzetek így rám!-nevetett még mindig. Majd vissza fordultak felém valószínűleg eszükbe jutott, hogy én még mindig a válaszukra várok.

-Na, tehát általában olyan 10-15 perc. Viszont van egy illető körünkben akinek több is.-Harry pimaszul Zayn-re mosolygott.

-És mivel Destiny lány, így már talán kettő.-nevett Liam, mire bevágtam a durcis fejet, karjaim pedig keresztbe fontam a mellkasom előtt.

Még egy fél órát múlattuk együtt az időt, de az óra lassan éjfélt ütött, engem pedig amúgy is kifárasztott az utazás. Lassan nyugóvóra tért mindenki, de előtte a srácok még megjegyezték hogy nagyon örülnek hogy megismerhettek. Ami viszont is igaz, még soha nem találkoztam hozzájuk hasonló emberekhez, nem isteníteni akarom őket, csupán kezdem érteni miért vált halmaz állapotot a legtöbb lány ha meglátja őket. Be bújtam a pihe-puha ágyamba, és elmerültem az álmok világában.
Ha már nem is a telefonom nem is, de a reggeli napfény gőzerővel dolgozott azon hogy felkeltsen, ami nem épp a legkellemesebb dolog tekintve hogy fényérzékeny a szemem.

-Kopp-kopp.-jobb ötlet híjján neki vágtam a párnám az ajtónak hogy jöjjön be. Sikeres akció, Liam nyitott be.

-Jó reggelt hercegnő.-nyomott egy puszit a fejem tetejére.-Hogy aludtál?-Fel emeltem hüvelyk ujjam jelezve hogy remekül.

-Akkor jó. A fiúkkal azon gondolkoztunk, hogy mi lenne ha ma elmennék körbe nézni a városban? Tetszik az ötlet?-válaszul elkezdtem bólogatni.

-Kezdj öltözni, reggeli után indulunk.-rám kacsintott majd kiment a szobából, én pedig ki pattanttam az ágyból. A fürdőbe siettem még mielőtt valaki beelőz, siekrült elfoglalni a helységet. Gyorsan megmosgakodtam és fogat mostam, a sminket eltudom már intézni a szobába is úgy hogy vissza siettem.Kinézte az ablakon, hogy mire készüljek, milyen ruhát vegyek fel. Nem épp nyárias idő volt, végül egy egyszerű barna szett mellett döntöttem, és egy színben passzoló kevés kis sminket dobtam fel, ami ennyiből állt: alapozó, szemceruza, szempillaspirál, és barna szemhéjpúder. Ez által késznek nyílvánítottam magam, és lementem a konyhába egy kis reggeli reményében. A srácok az asztálnál ültek egy jól megrakott tányér palacsinta mellett. A fene se gondolta volna hogy még "főzni" is tudnak ( bár a palacsintához nem kell zseninek lenni, de akkor is csak fiúkról van szó). Még mindig az ajtóban álltam ami nekik is feltünt, így hát beljebb tessékeltek. A palacsinta amilyen jól nézett ki, legalább olyan finom is volt. Kezembe kaptam a táskám, és elindultunk felfedezni London csodáit.

Szerelmem ez a város már kicsi korom óta, de még soha nem tudtam el jutni sajnálatos módon, így hát minden egyes métert csodálkozva tettem meg. A fiúk igen csak jól szórakoztak az elvarászolt állapotomon. Szerencsére csak angyon kevés rajongóval futottunk össze, és ők is kedvesek voltak. Elmentünk miden nevezetteséghez, London Eye, Big Ben, Tower Bridge, Buckingham Palace, a lista végtelen, és mind ezt egy nap alatt. Fárasztó, de én mondom megéri. A nap befejezése képpen beültünk egy Starbucks-ba. A srácok szája csak járt, és le nem lehetett lőni a beszélőkéjüket, én pedig kihasználva az időt felléptem telefonról facebook-omra hogy életjelet adjak barátnőmnek, Laura-nak ahogy azt megbeszéltük még a szünet kezdete előtt. Gyorsan küldtem neki egy rövid üzenetet, mire végeztek a skacok, én is pont elküldtem az üzenetem.

Otthon, fürdés után immár pizsamában, próbáltuk össze foglalni a nap eseményeit. Viccesen nézhettünk ki, hatan egymás mellett ültünk, nálam is és náluk is volt egy-egy laptop, és facebook-on keresztül beszélgettünk.

-"És hogy tetszett a város?"

-"Eszméletlenül gyönyörű London, azt hiszem szerelmes vagyok."

-"Kibe?"- a laptop mögül öt kívácsi, és értetlen szempár bámult rám, muszáj voltam mosolyogni.

-"Hmm, nem is tudom, tippelni lehet."-szórakoztam egy picit, hisz előbb vagy utóbb csak leesik majd nekik, hogy mennyi az az annyi. De úgy tűnik nem, értetlenül össze néztek majd rám, én pedig jól szórakoztam. Szinte láttam ahogy beléjük csap a felismerés.

-"Londonra gondoltál?"

-"Na, hát hogy ti milyen okosak vagytok!"

-"Chö, pimasz..."

-"...és fáradt úgy, hogy én most megyek is aludni, sziasztok jó éjt, szép álmokat stb."
Lecsuktama gépet és fel vonultam a szobámba, amint fekvő helyzetbe kerültem el is nyomott az álom.